Csin, dominó és etikett

12 febr

Csin, dominó és etikett

Újabb írásunk a báli etikettről a Bespoke Magazinban / Illem & Jellem
Időpont: 2018. február 11.
Év eleje lévén a télbúcsúztató farsang időszakába lépve újra divatba jött bálokat, estélyeket rendezni és maszkát húzni. „Házi bál alkalmával mindenről bőven kell gondoskodnunk. Nem érdemes ilyen mulatságot rendezni, ha takarékoskodni akarunk.” – olvasható a bölcs intelem 1891-ből az Illem – A jó társaság alapszabályai című könyvben Wolh Janka tollából.
Valóban. Annak idején, aki arra adta a fejét, hogy estélyt vagy bált rendez, annak mélyen a zsebébe kellett nyúlnia. Minden részletre kínosan ügyeltek a házigazdák az előkészületek során, nehogy szó érje a ház elejét: legyen megfelelő helyszín, elegendő képzett szolgáló személyzet, kitűnő vendéglátás, etikett szerinti öltözetek és kiegészítők, és persze válogatott vendégsereg. „Hogy bált adhassunk, első föltétel az, hogy szállásunk elég tágas legyen és legalább egy, táncra alkalmas szép, nagy szobával vagy teremmel birjon. Ha ennek hiányában vagyunk, jobb, ha nem is adunk bált, hanem megmaradunk az estélyeknél, melyek azután táncban végződhetnek, még pedig minden előkészület nélkül, a szőnyegen.”

Legyen szó akár házi rendezésű, akár nyilvános bálról, az Osztrák-Magyar Monarchia korszakában a bálozás és vele együtt a báli etikett a fénykorát élte.  Szigorú öltözeti és viselkedési szabályok voltak érvényben arra vonatkozólag, hogyan kellett az egyes alkalmakon megjelenni, ki-kivel, miről és hogyan társaloghatott, táncolhatott és étkezhetett.

És jaj volt annak, aki ezeket a szabályokat megszegte!

Nő, de főkép leány, bálban soha se tüntessen ki senkit. Egyformán szívesnek kell lennie mindenki iránt s mindig szem előtt kell tartania azt, hogy az avance-ok épen nem vonzzák, de sőt elriasztják a házasulandó fiatal embereket, kik már úgyis hajlandók a bizalmatlankodásra. — S azután tudvalevő dolog, hogy a kínált árucikk mindig veszít értékéből.”

 Ahogy az 1891-ben megjelent könyvben is olvasható, „tulajdonképen senki sem öltözködhetik tökéletes ízléssel, kinek nincs reá tehetsége — mert az öltözködésre ép olyan tehetséggel kell birni, mint valamely tudományra vagy művészetre — de minden müvelt nő vagy férfi öltözhetik csínnal és — illőn.”  (a csin / csín szó kettős jelentéssel is bír. 1, szemeket gyönyörködtető rend, mód. 2, társalgási illem, udvariasság, pl. csinnal meghajtani magát; csinnal lépni, lejteni. A „csinos” szó ennek a származéka.)

Az illendőség pedig az öltözetnél annyit tesz, mint összhangban állni nemcsak „alakunkkal, korunkkal és egész lényünkkel, de állásunkkal és körülményeinkkel, valamint azon alkalommal is, melyen viseljük”. Ez az állítás ma is megállja a helyét.

A házi bálok rendezése kapcsán az etikett könyvek az is előírták, hogy csak a „fal mentén helyeztetnek el székek és alacsony díványok”. A terem sarkait és az ablakmélyedéseit virágokkal illő díszíteni és a világításnak vakítónak kell lennie. Az étteremben szükséges egész nap fűteni, hogy egyforma kellemes meleg idéztessék elő, hogy a kivágott ruhában és cipőben érkező táncosnők meg ne fázzanak. 9 órakor kellett felkapcsolni a csillárokat (lámpának bálban nincs helye) és meggyújtani fali gyertyákat.

Ahogy a nagy estélyek alkalmával is, a vendégek fogadása a háziasszony feladata volt, aki az első teremben, közel az ajtóhoz állva üdvözölte a meghívottakat s ott áll mindaddig, míg a vendégek legnagyobb része meg nem érkezett.

Házi bálokban szükségtelen volt a bemutatás, mivel a háziak csak olyan vendégeket hívtak meg, kikkel a szigorú etikett szerint is bátran táncolhatnak a hölgyek.

Az első szünórában rendszerint frissítőket, narancslevet, limonádét, fagylaltot vitt körbe az inas, akit egy másik üres tálcás követett, hogy a kiürített poharakat és csészéket összegyűjtse. A „vacsora lehetett buffet, vagy álló vagy ülő souper, mint azt a nagy estélyeknél”. Fagylalt, bonbonok, pezsgő és szivar bőségben voltak jelen mindig.

Gondoskodni kellett megfelelő számú cotillon-jegyekről, (cotillon: „Franciaországból származó társastánc, mely nagy körrel (ronde) kezdődik és végződik; többféle táncrészekből (figure) áll, és lezárja a bált. Nálunk a táncrészei a következők voltak: 1. Lassu séta, 2. Kereszt lejtő, 3. Beálló, 4. Hegyező, 5. Szapora, 6. Kivilágos kivirradtig.”) és friss virág-csokrokról is a háziasszonynak, „ki inkább ne is adjon bált, ha ki nem békült azon eszmével, hogy az ilyen mulatság nagy költséggel jár.”

nyilvános bálok előkészítése szintén összetett folyamat volt. Legelőször a rendezőséget választották meg: elnök, másodelnök, választmányi tagok és pénztárnok, s ezek azután a lady patronesse / patronessek választásához és megnyeréséhez fogtak.

A bálok nagy része jótékonysági célt szolgált, mely tényt rendre feltüntettek a meghívón: a hivatalos belépőjegyek ára mellett történő további felülfizetések elfogadásával. Elegáns megoldás.

És hogy mégis hogyan illik a képbe a dominó?

A Bespoke Magazinban erre is választ kapnak.

Teljes cikkhttp://bespokemagazin.hu/illem-jellem/csin-domino