Interjú a Wellis Magazinban

Hogy indult a pályád, mindig is protokollal szerettél volna foglalkozni?
-Nos, már egészen korán, a középiskolai évek alatt eldöntöttem, hogy mindenképpen idegen
nyelvekkel szeretnék foglalkozni, ugyanis rendkívül könnyen és gyorsan tanultam meg franciául és angolul, már érettségi előtt megszereztem mindkét nyelvből a „hírhedt” Rigó utcai középfokú nyelvvizsgát, így francia bölcsészakra mentem Debrecenbe. Az első évben azonban azzal szembesültem, hogy a hagyományos nyelvtanári pálya számomra kevés és viszonylag monoton, ezért húsz évesen hoztam egy komoly döntést és külföldre mentem dolgozni. A nemzetköziség világa annyira magával ragadt, hogy 5 évig utaztam keresztül-kasul a világban, mire 25 évesen hazatértem, már 70 országban jártam.

-Teljesen világos volt számomra, hogy inkább az angol nyelven történő, nemzetközi
közeg lesz számomra továbbra is az irány, így még Angliában dolgoztam 9 hónapig. 2003 után végleg hazatértem és újfent elkezdtem tanulni – a protokoll világába ekkor csöppentem bele –szereztem két OKJ szakmai végzettséget (protokoll, idegenvezető) és négy diplomát (protokoll, nemzetközi tanulmányok, szakfordítást területein) s jelenleg doktori tanulmányaimat végzem a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájában. -Lassan 17 éve foglalkozom protokollal, a tanulás mellett természetesen végig dolgoztam, sokszor több helyen is egyidőben, úgy minisztériumi környezetben mint a versenyszférában, jelenleg pedig a saját cégemet vezetem és egyetemen oktatok.

-Az a gyönyörű ebben a szakmában, hogy mindig találkozik az ember új helyzettel, megoldandó kérdéssel, így mindig van hova fejlődni… mentoraim, kollégáim mesélik, hogy 30-40 év után még mindig meg tudnak lepődni… Az alázatos protokoll szakember az élethosszig tartó tanulásban hisz..ugyanakkor igaz a mondás: minél többet tanul az ember, annál inkább az az érzése, hogy semmit nem tud…. pontosan így vagyok ezzel én is. Azt szoktam mondani: csak olyan embertől mentsem meg az Ég, aki azt mondja, hogy mindent tud! Ők a legveszélyesebbek!

Komolyra fordítva a szót…. a személyes célom egy precedensértékű disszertáció összeállítása sportdiplomácia – sportprotokoll témában a korábbi tapasztalatok és kutatások alapján…
s ha minden jól megy, akkor jövőre ilyenkor egy sikeres védésen is túl leszek!

Mit jelent pontosan a protokoll?
-Legegyszerűbben úgy lehet megragadni a protokoll kvintesszenciáját, ha úgy tekintünk rá, mint egy társasági KRESZ könyvre. Az élet minden területén, magán-, hivatalos, belföldi és
nemzetközi kapcsolatok szintjén egyaránt megjelenik, hiszen a viselkedéskultúra a
szerves részét képezik.

Tulajdonképpen úgy tekinthetunk rá, mint a hétköznapi életben oly fontos illemtanra?
-A protokoll egy eljárásrend. Tágabban értelmezve jelenti a formális eseményeken követett
megszólítási-, levelezési-, rangsorolási-, viselkedési-, etikett- és illemszabályok összességét.

Ebbe beletartozik a rendezvényszervezés az ajándékok, a névjegy, az ültetésrendek, a
biztonság, a vendéglátás, az idegenforgalom, a tolmácsolás gyakorlati ismerete, valamint a színek, virágok, jelképek, szimbólumok, kitüntetések helyes alkalmazása és nemzetközi szinten az interkulturális beágyazottságbeli különbségek (vallási restrikciók, előírások, nemzeti hagyományok tiszteletben tartása.

-Alanyait és hatáskörét tekintve beszélhetünk állami-, diplomáciai-, sport-, katonai-, vallás- vagy akár vállalati / intézményi protokollról, és az ezen belül található különböző szintekről (pl. államfői, miniszterelnöki, miniszteri, államtitkári szintű vagy (fő)városi szintű protokollról.) Funkciója segíteni a formális közegbe történő beilleszkedést, integrációt, kiszámíthatóságot biztosítson és érzékeltesse a szabályoktól való eltérést. Ha ismerjük az adott közeg szabályait, akkor tudom, mi az elvárt viselkedés, mire számíthatok, illetve észreveszem a szabályoktól való eltérést. Mint egy udvariassági KRESZ könyv. Expressis verbis példa: főúton közlekedve ha tőlem jobbról közeledő gépjármű egy piros háromszögű táblához érkezik, elvárom, hogy lassítson, illetve elsőbbséget adjon, így fékezés nélkül haladhatok tovább. Ugyanígy egy számomra idegen közegbe – legyen az egy nagyköveti állófogadás vagy céges rendezvény avagy egy informális összejövetel, ha ismerem a csoportdinamikát, az írott és iratlat szabályokat, gyorsabban és könnyebben tudok beilleszkedni és betölteni az adott szerepemet, funkciómat. Sikeres csak az lehet, akit be /elfogadnak.

-Igen hasznos lenne, ha alap- és középfokú oktatási tanrend szerves része lenne a viselkedéskultúra oktatása, mely azon túl, hogy felkészítené a fiatalokat a társasági és társalgási szabályok helyes alkalmazására, mind a magán- mind a szakmai pályafutásukat nagyban elősegítené. Az önéletrajzírás és az oktatási- illetve állásbörzék még nem elegendőek a sikeres felvételi beszélgetéshez, ha a középiskolából kilépve a nagybetűs életben nem tudnak helytállni: nem tanulják, hogy hogyan kell megfelelő formátumú kísérő levelet megfogalmazni, mi a helyes megszólítás stb… Amennyiben ezen a rostán átmennek és bizalmat szavaznak egy személyes találkozóra, sok esetben már az elején, a bemutatkozáskor, kézfogáskor elbuknak a „vizsgán”. Gyakorta kérdeznek arról, hogy mi a megfelelő öltözet egy hivatalos megbeszélésen…vagy mikor kell egyáltalán megérkezni? És hogyan nézzen ki a névjegye? Nos, ezekre a hétköznapi szituációkra, az életre kellene a fiatalokat felkészíteni – a szóbeli kommunikációról nem is beszélve… olyannyira a digitális világban szocializálódnak, hogy nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy kiálljanak és emberek előtt beszéljenek, vagy számukra ismeretlen embereket győzzenek meg – például arról, hogy ők az ideális jelentkezők. Ne feledjük: a protokoll tárgyalástaktikai eszköz is, a tudatalatti meggyőzés egyik leghatásosabb módja. Használjuk!

-Személyes mottóm: a tudás felelősség, megosztása kötelesség. E szerint végzem a munkám és igyekszem évek óta átadni hallgatóimnak az elmúlt évtizedek szakmai tapasztalatát. Egyetemi docensként és trénerként is úgy vélem a felelősségem csak hatványozódott, hiszen ahogyan a protokoll szakember pozíciója is bizalmi szinten tud működik, úgy az oktatónak is hitelesen kell tudnia átadnia a tudását, hogy a hallgatók megbízzanak benne, példát mutatva kövessék és tanácsait elfogadják. Nem csupán egy-egy protokoll esemény – legyen az egy kiemelt világbajnokság vagy V4-es miniszteri tárgyalás, vagy egy szakmai konferencia – sikeres megvalósítása a felelősségünk, ahol a hibázás lehetőségét az alapos tervezés és előkészítés a nullára kell redukálni, de alapvető emberi és szakmai hatást gyakorlunk a leendő szakemberek az utánpótlás-képzésben vagy a tárcáktól, cégektől, intézményektől hozzánk forduló tanulni vágyók életére. Ez jelenti számomra a valós, élethosszig tartó felelősséget. Következő ide vágó mottóm: Hibázni nem lehet, megoldás mindig van.

Az elmúlt évszazadokra visszamatekintve, elsősorban férfiak dominálták a diplomaciát nemzetközi szinten is. Volt -e bármilyen nehézseged emiatt?
-Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis az elmúlt évtizedekben külföldön és belföldön egyaránt nagyfokú tisztelettel viseltettek irántam az urak munkám során, bármilyen közegről vagy szintről legyen is szó. Természetesen ezt a tiszteletet megelőlegeztem, illetve viszonoztam, így soha nem alakult ki félreérthető vagy kellemetlent szituáció hölgyként és soha nem éltem vissza nőiségemmel. A protokoll pedig mindenkinek megadja a tiszteletet a rangnak, titulusnak és beosztásnak megfelelően, akár hölgyekről, akár urakról legyen szó. Egy bizonyos szint fölött pedig nem is személyekről, hanem intézményekről beszélünk. Még egy mottó: a tisztelet tiszteletet szül.

Mitől más egy női diplomata vagy protokoll szakember?
-Sokan azt mondják, a hölgyek multifunkcionálisak, egyszerre több dologra is tudnak koncentrálni. Nos, jelentem, az urak is képesek erre! A „multitasking” pedig feltételezi a kiváló „time- management” képességét, amely a diplomácia és protokoll területén különösen fontos. Én is ennek köszönhetően tudam és tudok a tanulás mellett több helyen dolgozni, könyveket írni, oktatni és számos nagyszabású projektben helytállni egyidőben.

Mondhatjuk, hogy itt pozitívumként használható a női megérzés?
-A hölgyekben rejlő ősi anyai ösztönnek köszönhetően empatikusabbak, valóban rendkívül gondosak, megfontoltak, precízek, előrelátók tudnak lenni, szépérzéküket, nőies fnomságukat és harmóniára való törekvésüket kiválóan kamatoztathatják, különösen a vizuális tervezés (berendezés, virágdíszek, színek, terítések, ajándékok, öltözet és még sorolhatnám napestig) és előkészítés során. De nem hagyjuk figyelmen kívül a sokszor piros lámpaként előre jelző női megérzést se, mert számos alkalommal segített nekem is a helyes döntést meghozni az adott pillanatban egy váratlan szituációban.

Melyik tipusú megbízás jelenti a legnagyobb kihivást számodra?
-Talán az, amelyről a legkevesebb információval rendelkezik és valóban az utolsó utáni pillanatban kérik fel. Én számos ilyen projektben vettem részt, s bár egyáltalán nem ideális, (sőt, azt tanítjuk, hogy egy komoly rendezvény szervezéskor igyekezzünk minél hamarabb bevonni a protokoll szakembert, hogy átlásson mindent folyamatot és valamennyi releváns információ birtokában tudjon megfelelő javaslattal élni és a megbízást maximálisan elvégezni) én ezeket érzem kihívásnak. Szeretem az utolsó pillanatban történő váratlan fordulatot, mert gyors és hatékony, kreatív megoldásra késztet és magam számára is egy teszt, hogy reagálok és mit. Olyan még nem volt, hogy minden az előre megírt forgatókönyv szerint alakult volna…Még egy mottó: teher alatt nő a pálma. Szeretek pálma lenni… számomra ez egy adrenalinbomba!

Hogy lett a hivatásodból szenvedély?
-Nem is tudom, talán a nyitottságom, a tanulási vágyam és a kompetitív, megoldásorientált
beállítottságom itt tudott mindig is igazán érvényesülni. Szeretem megmérettetni magam, keresem a kihívásokat, az új szituációkat. A protokoll erre az egyik legmegfelelőbb környezet.
Még egy mottó: a protokollban az egyetlen állandó a változó.

Mik a legfőbb tulajdonságok amik elengedhetetlenül szükségesek egy diplomata vagy protokoll szakember számára?
-Legyen minta. Szakmai és emberi értelemben egyaránt. E nélkül nem tud hiteles lenni. Ahogyan a hallgatóknak is tanítom, a 21. század legértékesebb valutája nem a pénz, vagy az arany, és nem is az információ. Vallom, hogy „a 21. század legértékesebb valutája a bizalom. A diplomata / protokoll szakember legértékesebb fizetőeszköze a saját hitelessége.”

-Ez rendkívül összetett: magas fokú értelmi és érzelmi intelligencia, amely a korábban említett készségek és képességek mellett jelenti az alábbi elvárásokat: idegen nyelv magas szintű ismerete, kiemelkedő szervezőkészség, alaposság, maximális rugalmasság, türelem, nemzetközi közegben szerzett tapasztalat. Ugyanakkor – ahogyan Martonyi János volt külügyminiszter is fogalmazott tavaly, a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezete szakmai napján meghívott előadóként, és ez fontos tételmondat: „a jó protokoll szakember diplomata is egyszemélyben”. Ezt sokan elfelejtik. Éppen ezért lényeges a szakemberek időben történő felkérése és bevonása a szervezésbe.
A forma mellett tehát a kurrens tartalmat is ismernie kell ahhoz, hogy kompetensen tudja végezni feladatát, megfogalmazzon egy meghívólevelet, vagy írjon egy köszöntőbeszédet, vagy felkonferáló szöveget. Ezek is feladatai egy protokollfőnöknek. Ha nagyon röviden és tömören kell válaszolnom, akkor a diplomata és / vagy protokoll az alábbi három szóval jellemezhető: „kellem – jellem – szellem” Ígérem, nincs több mottó mára!

Milyen eseményre emlékszel vissza a legszivesebben?
-Mindegyik rendezvényt szerettem és mindegyikből tanultam. Az első sportrendezvényem 2007-ben a sumo EB volt, itt dobdtak be először a mélyvízbe. 2010-ben sokat tanultam au UEFA vezető kollágáitól a Futsal EB döntő szervezésekor. A 2012-es FIFA kongresszus, a 2017-es FINA vizes világbajnokságok, majd a PTE díszdoktor avatási ceremóniája, valamint a 2018. évi Építőmérnök 200 Konferencia, ahol díszvendég köztársasági elnök és András yorki herceg volt, vagy a 2016 évi Víz Világtalálkozó a Külgazdasági és Külügyminisztériumban szintén rendkívüli tapasztalatokat adott.

-Imádtam a 2013-as első judo EB-t is, miközben a Nemzetgazdasági Minisztériumban V4-es miniszteri találkozókat szerveztem. Kiemelt volt számomra a 2013., 2014. és 2018. évi birkózó világbajnokságok, utóbbin a világ első számú sportvezetőjét, Thomas Bach urat kísértem, vagy a tavalyi első junior tornász VB, ahol protokollfőnökként a Nemzetközi Torna Szövetség elnökét kísértem. A legszívesebben a 2008. és 2019. évi öttusa VB-re emlékszem, ahol a rendezvény protokollfőnöki feladatai mellett II. Albert monacói herceg programját szerveztem és állandó kísérője voltam kétnapos budapesti látogatásának minden programján. Esemény szinten szakmai szempontból pedig amit az egyik legkomolyabb eredményként könyvelek el, az a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezete (NPRSZ) egyesület megalapítása volt 2017-ben; illetve hazánk, és nemzetközi szinten is első Protokoll és diplomácia kiállításának megvalósítása, melyet az NPRSZ idén január 22-én a magyar kultúra napján nyitott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, közös szervezésben. Hamarosan digitálisan is látogatható lesz!

Mivel tölti a karantén napjait egy protokoll szakember?
-Például interjúkérésekre válaszolok… a viccet félretéve, nem tudok tétlenül ülni, sem unatkozni. Három nagyszabású projektet készítünk elő, ezekről a későbbiekben szívesen beszélek, ha már abban a fázisban leszünk; több magazinban jelennek meg cikkeim, konzulensként diplomamunkákat olvasok, online oktatok a Kodolányi János Egyetem protokoll és nemzetközi kapcsolatok szakembere szakán, melyet 2017-ben alapítottam; közben itthon lassan befejeződik az év elején megkezdett komplett házfelújítás.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy nem a négy fal közé vagyok zárva… két hete a közel 1000 nm- es kertemet gondozom ebben a szép tavaszi időben. Imádok a friss levegőn lenni, és minden napomat hasznosan tölteni. Múlt hónapban elkezdtem palántázni és az újonnan megművelt veteményesbe mindenféle zöldséget ültetek.

Hogyan tovább?
-Nincs megállás!